Reggel van a nagy várban. Süt a nap. Zászlók lobognak. Panna hercegnő nevet. Áron herceg ugrik. A kastély kapuja nyitva.

Van egy piros papírsárkány. Kicsi, könnyű, lobog. A szél fúj. A sárkány felszáll.

– Várj, sárkány! – mondja Panna. – Várj, piros barát! – mondja Áron. Futnak. Futnak.

Átfutnak az udvaron. A cipő kopog a kövön. A szakács integet. Fehér sapka, kockás kötény. – Arra repült! – mondja.

A hídnál megállnak. A víz csillog. Egy kacsa hápog. – Láttad? – kérdi Panna. – Kvak! Arra! – hápog a kacsa.

A kertben alma illata van. Zöld fű. Piros alma. A piros sárkány fent van. Az almafán ül.

Magas a fa. Túl magas. Áron nyújtózik. Panna nyújtózik. Nem érik el.

Jön Bogyó, a barna póni. Puha sörény. Meleg orr. – Segítesz? – kérdi Áron. Bogyó bólogat.

Panna felmászik. Áron tartja. Bogyó áll. Panna eléri. Megfogja a zsinórt. – Megvagy! – kacag.

Visszamennek a mezőre. Szél fúj. A sárkány táncol. Panna tartja. Áron tartja. Együtt tartják.

A királyság mosolyog. A vár néz. A zászlók lobognak. A póni prüszköl. A kacsa hápog.

A sárkány piros. A nap meleg. A szív könnyű. Panna és Áron nevet. Újra. És újra.