Egyszer régen élt három kecskegida, akik fel akartak menni a domboldalra, hogy kövérek legyenek, és mindhármukat Gidának hívták.

Felfelé vezető úton volt egy híd egy patak felett, amelyen át kellett menniük; és a híd alatt élt egy nagy csúnya troll, olyan nagy szemekkel, mint csészealjak, és olyan hosszú orral, mint egy piszkavas.

Először jött a legkisebb kecskegida, hogy átmenjen a hídon.

"Tipp, tapp! tipp, tapp!" csörgött a híd.

"Ki az, aki az én hídamon csörög?" ordította a troll.

"Ó, csak én vagyok, a legkisebb kecskegida, és a domboldalra megyek, hogy kövér legyek," mondta a kecskegida halk hangon.

"Most jövök, hogy felzabáljalak," mondta a troll.

"Ó, ne! Kérlek, ne fogj meg. Túl kicsi vagyok ahhoz," mondta a kecskegida; "várj egy kicsit, amíg a második kecskegida jön, ő sokkal nagyobb."

"Nos! Menj csak," mondta a troll.

Egy kis idő múlva jött a második kecskegida, hogy átmenjen a hídon.

"Tipp, tapp! tipp, tapp! tipp, tapp!" csörgött a híd.

"KI az, aki az én hídamon csörög?" ordította a troll.

"Ó! A második kecskegida, és a domboldalra megyek, hogy kövér legyek," mondta a kecskegida, akinek már nem volt annyira halk a hangja.

"Most jövök, hogy felzabáljalak," mondta a troll.

"Ó, ne! Ne fogj meg, várj egy kicsit, amíg a nagy kecskegida jön, ő sokkal nagyobb."

"Rendben! Menj csak," mondta a troll.

De éppen akkor feljött a nagy kecskegida.

"TIPP, TAPP! TIPP, TAPP! TIPP, TAPP!" csörgött a híd, mert a kecskegida olyan nehéz volt, hogy a híd nyikorgott és nyögött alatta.

"KI az, aki az én hídamon tapos?" ordította a troll.

"ÉN! A NAGY KECSKEGIDA," mondta a kecskegida, akinek csúnya, rekedt hangja volt.

"Most jövök, hogy felzabáljalak," ordította a troll.

"Nos, gyere csak! Van két lándzsám, És kivájom a szemgolyóidat a fülednél; Van még két görgeteg kövem, És apróra zúzlak, test és csont."

Ezt mondta a nagy kecskegida, és így rárepült a trollra, és kivájta a szemeit a szarvaival, és apróra törte, test és csont, és bedobta a patakba, és utána felment a domboldalra. Ott a kecskegidák olyan kövérek lettek, hogy alig tudtak hazamenni; és ha a zsír nem esett le róluk, hát még mindig kövérek; és így:

Kattints, kattancs, kész, Ez a mese most végetért.