Aiszóposz
Harang a macskára
Egy régi házban sok-sok egér élt. Szerették a morzsákat, a búzaszemeket, és a sötét, meleg falréseket. Boldogan futkároztak éjjel, amikor minden csendes volt.
De volt valaki, akitől nagyon féltek: a macska. Puhán lépkedett, mint az árnyék. Szeme zölden villant, és a bajsza meg-megremegett, amikor lesben állt. Az egerek még a bajusz rezzenését sem hallották meg, csak azt, hogy egyszerre nagyon-nagyon csönd lett.
Egy napon az egerek tanácskozást hívtak össze. A legnagyobb lyuk előtt gyűltek össze. Körben ültek, pici mancsuk a mellkasukon, és mindenki egyszerre cincogott.
– Mit tegyünk? – kérdezte az egyik.
– Ássunk több alagutat! – javasolta a másik.
– Állítsunk őrt! – szólt egy harmadik. – Valaki figyeljen, és ha jön a macska, kiáltsa: fuss!
Sok ötlet elhangzott, de mindegyikkel akadt valami gond. Az alagutak beomolhattak. Az őr elálmosodhatott. A macska meg… a macska nagyon gyors volt.
Ekkor felpattant egy fiatal egérke. Szeme csillogott az ötlettől.
– Tudom már! – cincogta. – Tegyünk egy kicsi harangot a macska nyakába! Ha közeledik, a harang csenget, és mi mind meghalljuk. Így lesz időnk elszaladni és elbújni!
Az egerek felujjongtak. – Harang a macskára! – tapsoltak pici mancsaikkal. – Micsoda okos ötlet!
Már azt is elképzelték, ahogy a macska csendben lopakodna, ám a harang csilingelne: csiling-ling-ling! Az egerek táncoltak örömükben, és körbe-körbe forogtak.
Ekkor lassan felemelkedett egy öreg, bölcs egér. Bajusza hosszú volt, járása komoly. Megvárta, míg elül a zaj, aztán nyugodtan megszólalt:
– Igazán szép gondolat a harang. És bizony, ha csengetne, megmentene minket. De, kedves barátaim, hadd kérdezzek valamit. Ki akasztja a harangot a macska nyakába?
Csend lett. A fiatal egérke leült. A taps elhalt. Az egerek egymásra néztek, aztán a padlóra. Egyikük a fülét vakargatta. Másikuk a farkát tekergette.
– Én… én nem merem – suttogta valaki.
– A macska túl gyors – mondta egy másik.
– És a karma éles – tette hozzá harmadik.
Senki sem jelentkezett. A bölcs egér bólintott.
– Látjátok – mondta halkan. – Nem rossz az ötlet. Csak épp megvalósítani nehéz. Gondolkodjunk olyan megoldáson, amit tényleg meg tudunk tenni.
A tanácskozás véget ért. Az egerek visszasurrantak a lyukaikba. Attól fogva még óvatosabban lépkedtek. Figyeltek egymásra, és nem felejtették el, amit az öreg egér mondott.
Mert a mese tanulsága ez: könnyű nagy ötleteket kitalálni, de igazán az számít, amit meg is lehet csinálni.
Vége
