Mesebot
Buborékbolygó
Lili a kertben állt a piros, csíkos rakétája mellett. A rakétát Csíkoskának hívta. Mellette pöttyögött Pötty, a gömbölyű kis robot, aki mindig mosolygott.
"Kész?" kérdezte Lili.
"Pip-pip! Kész!" csilingelte Pötty.
Lili bepattant az ülésbe, becsatolta az övet, és megnyomta a nagy piros gombot. A rakéta azt mondta: "Süüü… vííí!" és már repültek is a kék ég fölé, színes felhőszalagok közé.
Először átsiklottak egy szivárványködön, ami kicsit csiklandozott. Aztán pattogó kövek táncoltak körülöttük, mintha kukorica pukkanna. Pötty vidáman pityegett: "Pip-pip! Ez móka!"
Egyszer csak a műszerfal pittyegett. "Csiling! Új jel!" mondta Lili. A képernyőn egy nagy, gömbölyű bolygó villogott. Mintha buborékból lenne.
"Nézd, Pötty, egy buborékbolygó!" csodálkozott Lili.
A rakéta puhán lehuppant. A talaj rugalmas volt, mint a friss kenyérhéj. A fák levelei vékony, színes hártyákból lógtak, és a szél olyan hangot fújt, mintha üvegen húznának egy ujjal: "Vuuu-uu." A tó partján apró pukkanások kacagtak: "pukk-pukk!"
Előbújt egy kicsi lény. Zöld-kék pöttyös volt, két ruganyos csápja billegett, és akkora volt, mint Lili. "Szia! Zizi vagyok!" integetett. "Segítenétek? A házunk sziszeg!"
Lili és Pötty követték Zizit. Egy hatalmas, átlátszó gömb állt a dombon, benne fényes bútorok úsztak lassan, mintha vízben lennének. A gömb oldalán apró rés tátongott: "Szsssz…"
"El fog fáradni a házunk, ha elszökik belőle a levegő" mondta Zizi. "Szükségünk van buboréklére a Szódaforrásból, és egy csepp ragyogó krémre. De a forrást elállta Morr, a morgós kavics."
"Menjünk gyorsan!" mondta Lili.
Zizi előkotort három ugróbuborékot. "Ezeken pattogunk!" Nevettek, amikor a buborékok magasra röppentették őket. A buborékút csillogó szalagként kanyargott a dombok között. A levegő illata olyan volt, mint a friss limonádéé.
A Szódaforrás bugyborékolt egy sziklás odúban. A nyílást egy csíkos kavics állt el. Szemek nélkül is látszott, hogy morcos.
"Szia, Morr!" szólt Zizi. "Elállod a forrást. Kéne egy kis buboréklé."
"Morrr" jött a válasz mélyről. "Inkább itt maradok. Jó a buborékcsiklandás."
Lili letérdelt. "Kérlek" mondta szelíden. Pötty közben vidám dallamot sípolt: "Pip-pip, pup-pup, pi-pi-pi!" Lili egy pehelytollat vett elő a zsebéből. "Ez megcsiklandozza a kedvedet!"
Finoman megcirógatta a kavics szélét. Morr először csak zúgott: "Morrrrr…" aztán hirtelen felnevetett: "He-he! Hé! Jó, jó! Megyek!"
Morr arrébb dülöngélt, a forrás felszabadult. A víz helyett ezüstös buboréklé tört fel, csilingelve. Zizi egy csészét tartott alá. "Tele!" kiáltotta.
Visszapattogtak a házhoz. A rés még mindig sziszegett. "Szssz…" Lili megfogta a csészét, és a résbe fújta a buboréklét. Pötty pumpált a kis karjával: "Puff-puff!" Zizi egy tégelyből csillámló krémet kenegetett a szélekre.
A gömbház lassan újra kerek lett. Az ablakok, mint nagy szemek, vidáman fénylettek. A ház nem repült el, mert vékony cukorszálkötelek tartották a földhöz kötve.
Zizi anyukája integetett a gömb belsejéből. "Hurrá!" kiáltotta. "Gyertek, igyatok szikrázó limonádét!"
Bent minden puha és lebegős volt. A székek lassan himbálóztak, a tányérok apró buborékokon álltak. Lili kortyolt a limonádéból. A szája sarka csilingelt tőle. Pötty buborékokat fújt az orrával, és kacagott: "Pip-pip-pup!"
"Köszönöm, hogy segítettetek" mondta Zizi. A csápjai örömben rugóztak. "Ezt nektek adom." A kezébe csúsztatott Lilinek egy apró, átlátszó gömböt. A buborék belsejében egy pici csengő ült.
"Mi ez?" kérdezte Lili.
"Zsebbuborék" mondta Zizi. "Ha megfújod, csilingel, amikor egy barátra gondolsz."
Kint a nap olyan melegen pislogott, mint egy barátságos lámpa. Lili megölelte Zizit. "Holnap is jövünk?" kérdezte.
"A buborékok mindig várnak" mosolygott Zizi.
Lili és Pötty visszapattantak a rakétába. "Kész?" kérdezte Lili.
"Pip-pip!" válaszolta Pötty.
A rakéta felsüvített, és puhán leszállt a kertben. A fű illata hazahúzta őket. Lili a kezébe fogta a zsebbuborékot, és finoman rákoppintott. A pici csengő megszólalt: "Bing!"
"Holnap hova menjünk, Pötty?" suttogta Lili.
"Ahova a nevetés mutat" felelte Pötty, és a kis robot fényei vidáman villogtak.
Vége
