Réges-régen egy kicsi városban élt egy asztrológus. Éjszakánként a csillagokat nézte, és úgy gondolta, az égből meg lehet tudni a jövőt. Napközben jegyzeteket írt, este pedig mindenkinek mesélt a csillagképekről, a Hold útjáról és a fényes planétákról. Az emberek hol csodálkozva, hol mosolyogva hallgatták.

Egy hideg, tiszta éjszakán az asztrológus ismét kiment az utcára. A szeme a magas égbolton csillogó pontokat kereste. Suttogott magában: 'Holnap szél lesz… talán eső is… és vajon mit üzen a hajnalcsillag?' Lépett és lépett, észre sem véve, merre tart. A lába előtti kövekre nem nézett, csak a távoli fényekre.

Az út szélén állt egy régi, mély kút. A pereme alacsony volt, és a sötétben alig látszott. Az asztrológus még mindig az eget figyelte, amikor hirtelen megcsúszott. Egy pillanat, és már zuhant is lefelé! Csobbant a víz, hideg hullámok csaptak az arcába. 'Segítség! Segítség!' — kiáltotta kétségbeesetten. 'Valaki, húzzon ki innen!'

A közelben lakó szomszéd meghallotta a kiáltást. Fogta a lámpását és odasietett. 'Ki van ott a kútban?' — kérdezte. 'Én vagyok, az asztrológus!' — felelte reszketve a férfi. A szomszéd hozott egy kötelet, erősen a kút rúdjához kötötte, és leengedte a végét. 'Fogd meg jól!' — mondta. Az asztrológus két kézzel szorította a kötelet, a szomszéd pedig húzta, húzta, míg végre sikerült felhúznia.

Az asztrológus csuromvizes volt, vacogott és pironkodott is. 'Köszönöm… nagyon köszönöm' — motyogta. A szomszéd ráterített egy takarót, és megrázta a fejét.

— Barátom — szólt a szomszéd kedvesen, de határozottan —, miközben a csillagokból akartad kiolvasni a jövőt, elfelejtetted megnézni, mi van a lábad előtt. Miért akarsz az égre nézve messzi dolgokról beszélni, ha közben a földön sem látod a kutat?

Az asztrológus lesütötte a szemét. Tudta, hogy a szomszédnak igaza van. 'Holnaptól figyelek a lépteimre' — ígérte. Aztán egy bátor mosollyal hozzátette: 'És ha már biztonságban állok, akkor nézek fel az égre.'

Attól az éjszakától kezdve, amikor a város utcáin sétált, előbb a köveket és a pocsolyákat figyelte, csak utána kereste a csillagok üzenetét. És amikor a gyerekek kérdezték tőle: 'Mit tanultál a kútból?', azt felelte: 'A jövőről gondolkodni jó, de a jelenre figyelni még fontosabb.'

Tanulság: Mielőtt a messzeségre bámulunk, nézzünk a lábunk elé, és gondoskodjunk a mostani dolgainkról.