A játszótér tele volt nevetéssel. A homokozóban pöttyös, csíkos és bolyhos szörnyikék lapátoltak, hosszú csíkokat húztak a vizes homokban. Bori a piros labdáját rugdosta. Mellette Pötty, a rózsaszín és kék pettyekkel teli kis szörny, tapsolt a mancsával. Csussz, a csillogó, nyálkás hátú szörny, lassan csúszott; amerre ment, fényes csík maradt utána. Paff, a pamacsos, kerek szörny, ha tüsszentett, apró buborékok repültek elő.

“Passz!” kiáltotta Bori, és Pötty ügyesen megpöccintette a labdát az orrával. Paff éppen tüsszenteni készült, amikor a föld halkan megdöndült. Düb-düb. A hintaállvány láncai csendültek, a levelek megzörrentek a fán.

A sétány végén megjelent valaki, magasabb, mint a hintaállvány. Hatalmas volt, szőre sűrű és puha, mint egy óriási takaró. Szemei kedvesen csillogtak, de a fogai nagyok és fényesek voltak. A nyaka körül piros pöttyös sálat viselt, a körmei barackszínűre voltak festve. A karjában fonott kosár volt, tele színes levelekkel.

A kis szörnyek és a gyerekek hátrébb húzódtak. Csussz egy pad mögé csusszant, Pötty Bori mögé bújt. A nagy szörny megállt, és mély, morgó hangon próbált köszönni: “Morrr…” A hangja úgy szólt, mint egy óriási dob, de a tekintete bizonytalan volt.

Bori vett egy nagy levegőt. Előlépett, és felnézett a szőrös óriásra. “Szia! Én Bori vagyok.”

A szörny bólintott. “Én… Morrr,” mondta halkan. Halkan akarta, mégis morogott a hangja. A kosarából egy sárga levelet vett elő, és ügyetlenül Bori felé nyújtotta.

“Szép a sálad,” mondta Bori. “Pöttyös, mint Pötty!”

Pötty óvatosan előlépett. “Szia, Morrr,” suttogta, és megrázta a saját mini mancsát, mintha ő is óriás lenne.

Ekkor hirtelen szél kerekedett, és Levi papírsárkánya magasra szökkent. A madzag megfeszült, a sárkány fennakadt a gesztenyefa ágán. Levi nyújtózkodott. “Jaj, ott marad!”

Pötty ugrált, de kicsi volt. Csussz megpróbált felcsúszni a törzsön, de visszasiklott. Paff tüsszentett, de a buborék csak megcirógatta az ágat.

Bori Morrrra nézett. “Segítenél?”

Morrr bizonytalanul a kezére pillantott. “Félek… hogy eltöröm az ágat. Vagy elszakítom a sárkányt.”

“Próbáld meg nagyon, nagyon puhán,” mondta Bori. “Úgy, mintha pillecukrot fognál.”

Morrr hunyorgott, aztán óriási tenyereit csónakká formálta. Fújt egy pici, langyos szelet: “pfff.” Nem vihar volt, csak lehelet. A sárkány megmozdult, libegett, majd lassan lejjebb siklott. Bori elkapta a madzagot, Levi ujjongott: “Hurrá!”

A játszótér megtelt tapsolással. Pötty boldogan bukfencezett, Csussz csillogó csíkot rajzolt Morrr lábai köré, Paff pedig buborékból koronát tüsszentett az óriás fejére.

Morrr elmosolyodott. A mosolya nagy volt, de meleg. “Én is szoktam félni,” dünnyögte. “A lufiktól. Pukk… attól mindig megijedek.”

“Én a hagyma szagától bújok el,” vallotta be Bori.

“Én meg a porszívótól,” bökött a mancsaival Pötty.

“Én a csúszdán felfelé félek,” csusszantott Csussz, aztán kuncogott.

“Csináljunk szörnyparádét!” kiáltotta Bori. “Mindenki megmutat valami különöset.”

Pötty gurulni kezdett, mint egy pöttyös labda, és közben kacarászott. Csussz fényes csíkokból szíveket és hullámokat rajzolt a járdára. Paff tüsszentett egy dallamnyit: buborékok pattantak egymás után, mint kis csilingelés.

Morrr a mellkasára tette a kezét, és halkan dobolt: bum… bum… bum. Nem volt ijesztő, inkább olyan, mint amikor egy nagy, puha szív mesélni kezd. A föld csak picit remegett, mintha nevetne.

Bori festéket hozott a rajzládából. “Készítsünk színes ösvényt!” Mindenki belemártotta a lábát vagy mancsát: kék, zöld, sárga, rózsaszín. Morrr óvatosan letette a hatalmas talpát a járdára. A lenyomata úgy nézett ki, mint egy virág.

Amikor elkészültek, a játszótér közepén kacskaringós, tarka nyomok vezettek körbe, mintha egy mesekígyó pihenne a kövön.

“Ez a Színes Szörnyösvény,” jelentette ki Bori. “Itt minden lábnyom fontos.”

Morrr lehajolt egészen Boriig, és a mély hangján suttogta: “Köszönöm.” A hang még mindig morajlott, de most már mindenki értette. A nagy szívű óriás csak játszani jött.

Aznap délután a játszótér nem csak zajos volt, hanem tarka is. És talán egy kicsit nagyobb, mert több nevetés fért bele.