Egy csendes kert sarkában állt egy nagy, drótos madárház. Bent sok kismadár élt: csiripelt a pinty, fütyült a rigó, és billegett a kis veréb. Néha azonban közülük valaki tüsszentett, más meg kicsit fáradtnak érezte magát, és a csivitelés elhalkult.

Ugyanabban az utcában lakott egy cirmos macska. Puha volt a járása, de a szeme villogott, és a bajusza remegett, valahányszor madárcsicsergést hallott. Nagyon szerette volna, ha közel kerülhet a madarakhoz. Amikor meghallotta, hogy a madárházban néhányan gyengélkednek, ravasz ötlete támadt.

– Doktornak öltözöm! – súgta magának a cica. Felkötött egy fehér kendőt a nyaka köré, a mancsába vett egy pálcát, és a hátára akasztott egy régi táskát. Úgy nézett ki, mint aki gyógyítani jött.

Lassan odasomfordált a madárházhoz, és udvariasan köszönt:

– Jó napot, kedves pácienseim! Hallottam, hogy nem mindenki érzi magát jól. Én Doktor Cirmos vagyok. Orvosságot hoztam! Csak nyissátok ki kicsit az ajtót, és máris megvizsgálok mindenkit.

Odabent a madarak összesúgtak. A legöregebb, bölcs pinty előre lépett, és a rács mellől így szólt szelíden, de határozottan:

– Köszönjük a kedvességed, „Doktor Cirmos”, de innen a rácson át is jól hallunk és látunk. Szépen csillog a kendőd, de a bajuszod és a karmod is éppoly éles, mint tegnap volt.

A macska még édesebbre váltotta a hangját:

– Ó, ne aggódjatok! Békét kötöttem minden állattal. Ma már csak gyógyítok. Van meleg teám, és finom orvosságom. Csak egy picit nyissátok ki, hamar jobban lesztek.

Egy kis veréb bátor csippanással felelt:

– Jobban leszünk mi akkor is, ha csukva marad az ajtó. Sőt, még jobban leszünk, ha te szépen továbbállsz.

– Úgy bizony – tette hozzá a rigó. – Aki tegnap még minket kergetett, ma sem a barátunk. Lehet rajtad köpeny és táska, de a természeted nem változott meg. Mi itt biztonságban vagyunk.

A macska erre hunyorított, és mormogott valamit a bajsza alatt. Tudta, hogy álcája nem sikerült. Egy darabig még tett-vett a táskával, mintha nagyon elfoglalt lenne, aztán, amikor látta, hogy senki nem nyit ajtót, komoran sarkon fordult. Halkan, lopakodva elsuhant a kerítés mellett, és eltűnt a bokrok között.

A madárházban újra felcsendült a csicsergés. A bölcs pinty így szólt a többiekhez:

– Okos dolog óvatosnak lenni. Nem minden kedves szó igaz, és nem minden szép ruha takar jóságot. Figyeljetek a jelekre, és vigyázzatok egymásra!

A madarak bólintottak, ittak egy korty friss vizet, és a napfényben szárnyacskáikat melegítve újra dalra fakadtak.

Tanulság: Akárhogy is álruházza magát a rossz szándék, az óvatosak felismerik. A hízelgés nem gyógyír – az okos szív a tettekből ismer fel.