Csilingvár Királyságában a kastély tornyai olyanok voltak, mint a fagylaltos tölcsérek: színesek és vidámak. A nagy udvar közepén állt a híres limonádékút, amely nappal aranylóan csillogott. A csobogó lé citromsárga volt, buborékosan kacagott, és illata úgy szaladt végig az udvaron, mint egy kedves dal.

Lili hercegnő piros csizmácskában lépdelt, Misi herceg pedig kék köpenyt lobogtatott. Épp kavicsokat pöttyintettek a kút pereméről a vízbe, amikor a limonádékút egyszer csak köhintett egyet: „Hikk!” – majd elcsendesedett. Nem csobogott, nem buborékozott, csak egy apró pukkanás hallatszott.

– Jaj, a limonádékutunk! – kapta a szívéhez Lili. – Meg kell néznünk, mi történt – mondta Misi, és már indult is.

A király és a királyné aggódva néztek körbe, a szolgálók pedig tanácstalanul álltak. Vince, az udvari őr, a kutató tekintetével a kövön lévő ragacsos foltokra mutatott.

– Itt valaki citromos lábnyomokat hagyott – szólt Vince. – Ezen ment el a csobogás.

Lili és Misi elmosolyodtak. – Nyomok! – kiáltották egyszerre. Bodri, a kastély barna kutyája csatlakozott hozzájuk, és csóváló farkincával szimatolni kezdett. A ragacsos, cukros lábnyomok az udvaron át a kert felé kanyarogtak, rózsabokrok közt, az illatos levendula mellett, ahol a méhek szorgalmasan zümmögtek.

Az ösvény végén egy nagy, citromokat ábrázoló kárpit lógott a falon. A kárpit mögül halk, furcsa hang hallatszott: „Hikk… pff… prrr!” Lili félrehúzta a kárpitot, és egy apró, kerek ajtót találtak. Misi lenyomta a kilincset, és beléptek a titkos csőszobába, ahol rézcsövek kanyarogtak, mint aranykígyók.

A szobában, az egyik cső szájánál, egy pici zöld sárkány kuporgott. Pikkelyei úgy csillogtak, mintha limehéjból lettek volna, és minden csuklásnál citromillatú buborékokat pöfögött.

– Te ki vagy? – kérdezte Lili barátságosan. – P… Pöff vagyok – szipogta a sárkány. – Belelestem ebbe a fényes csőbe, azt hittem, barlang. Aztán kóstoltam egy picit… és most beragadtam. Sajnálom!

Misi leguggolt. – Nem baj, Pöff. Segítünk kijutni. – Csak ne ijedj meg – tette hozzá Lili, és elővett a zsebéből két mézes pogácsát. – Szereted az ilyet?

Pöff orra felcsillant. – Csak egy morzsát…

Lili óvatosan a pogácsát a cső széléhez tartotta, Misi pedig fogta a kis keféjét, és lesimogatta a ragacsos cukrot Pöff szárnyáról. Bodri odasomfordált, és puhán nyalogatta Pöff mancsán a szirupot. A sárkány közben aprókat csuklott: „Hikk! Hikk! Pffff!” – és minden hikk után egy citromsárga buborék libbent fel.

– Jól van, egy… kettő… három! – számolt Misi, és finoman segített Pöffnek kicsusszanni a cső szájából. A kis sárkány végre kint volt. Meglengette a szárnyát, és a pogácsába beleharapott.

– Köszönöm! – ragyogott Pöff. – Vissza tudjátok állítani a csobogást?

– Próbáljuk meg – bólintott Lili.

Misi megkereste a nagy rézkarikát a falon. – Szerintem ezt kell elfordítani – mondta. Lili a csőre nézett, ahol még csillogott a ragacs. – Előbb letöröljük – döntötte el. Egy puha ronggyal fényesre sikálták a csövet. Misi megfogta a karikát, és óvatosan fordított rajta.

Először csak egy mély „glugy” hallatszott, aztán: „Csiribí-csiribá!” – csobogni kezdett a limonádé. A szoba megtelt friss citrom illatával, odakint pedig felnevettek a buborékok.

Lili és Misi kiszaladtak az udvarra. A kút újra aranyszínűen csillogott, és a gyerekek tapsolni kezdtek. A király és a királyné mosolyogva bólogattak.

– Ez igen, gyermekeim! – mondta a király. – És ki ez a kedves kis sárkány?

– Pöff vagyok, és nagyon sajnálom a bajt – pislogott a sárkány.

– Ha szeretnéd, maradj velünk – javasolta Lili. – Lehetnél a királyság Buborékmestere!

Pöff füle megmozdult. – Buborékmester? Az jól hangzik!

Így hát Pöff maradt. Minden ünnepen citromillatú buborékokat fújt a levegőbe, amelyek lassan táncoltak a napfényben. Az emberek nevettek, Bodri kergette a buborékokat, Misi a kút karikáját őrizte, Lili pedig minden nap megnézte, hogy a csövek tiszták-e.

A végén Lili belekortyolt a limonádéba, és egy apró citrommag az orrára ugrott. – Hapcsi! – tüsszentett, mire az egész udvar kacagásban tört ki. A kút csobogott, a nap melegen sütött, és Csilingvárban minden rendben volt.