Volt egyszer egy kutya, aki imádta a tojást. Olyannyira, hogy még csak meg sem rágta: egészben nyelte le, és azt gondolta, ez a világ legkönnyebb dolga. „A tojás kerek, sima és finom” – morgott elégedetten, valahányszor talált egyet az udvarban vagy a piacon, lepotyogva.

Egy nap a kutya a tengerparton sétált. A víz éppen visszahúzódott, a homok csillogott, a sirályok pedig hangosan kiabáltak a levegőben. A kutya szaglászott, ide-oda lépkedett, és egyszer csak meglátott valamit a nedves homokban. Valami kereknek és simának látszott, és pont olyan színű volt, mint egy nagy, sós tengeri tojás.

„Hűha! Micsoda hatalmas tojás!” – csillant fel a kutya szeme. Eszébe sem jutott, hogy megszagolja, megkocogtassa, vagy egy picit várjon. Hiszen a tojásokat mindig könnyen lenyelte, mi baj lehetne most? Gyorsan lehajolt, és – hopp! – egyetlen nagy nyeléssel bekapta.

De ez most más volt. A dolog kemény volt, éles szélekkel. A kutya torka fájni kezdett, a hasa is összeszorult, és a szemében könny csillogott. „Au! Au! Ez bizony nem olyan, mint egy tojás!” – nyüszítette meglepetten, és legszívesebben visszacsinálta volna az egészet.

Leült a homokra, és csak sóhajtozott. A sirályok még mindig rikoltoztak, a hullámok halkan csobbantak, de neki most nem volt kedve futkározni. A tenger illata helyett csak arra tudott gondolni, milyen rossz ötlet volt az a nagy, hirtelen nyelés.

Végül, hosszú toporgás és sok-sok nyüszítés után a kutya jobban lett. A hasa még mindig kényes volt, de az esze közben okosabb lett. Óvatosan visszasétált ahhoz a ponthoz, ahol találta a „tojást”. Most már közelről megnézte. Két kemény héj összezárva, belül valami puha lakik – ez nem tojás, hanem osztriga! A tenger ajándéka, de nem kutyák falatja.

„Most már tudom” – bólogatott a kutya. „Nem minden kerek dolog tojás, és nem mindent szabad gondolkodás nélkül lenyelni. Legközelebb először megszaglászom, megvizsgálom, és csak aztán döntök.” Azzal felkelt, megrázta magát, és óvatos léptekkel továbbállt.

Attól a naptól fogva a kutya nem kapta be vakmerően, amit talált. Ha valami új, ismeretlen dolog került az orra elé, előbb körbejárta, megszagolta, és ha kellett, inkább otthagyta. A tojásokat persze még mindig szerette, de már tudta: a tengerparton bizony az osztriga úgy tesz, mintha tojás lenne.

Tanulság: A tapasztalat a legjobb tanító. Aki egyszer megégette a száját, azután óvatosabb lesz – és nem nyel le mindent gondolkodás nélkül.