Forró nyár volt. A mezőn csillogott a napfény. A zöld fű magasra nőtt, a virágok illatoztak. A hangyák hosszú sorban vonultak. Hordozták a magokat, morzsákat, apró leveleket. Dolgoztak szorgosan, csendben és kitartóan.

A tücsök közben ugrándozott. Vidáman ciripelt, hegedült a saját kis hangszerén. Szívből énekelt, mert nyár volt, meleg volt, és minden könnyűnek tűnt.

– Gyere játszani! – kiáltotta a hangyáknak a tücsök. – Hallgassátok a dalomat! Táncoljunk a napon!

– Most nem lehet – felelték a hangyák. – Élelmet gyűjtünk a télre. Ha eljön a hideg, nem lesz fű, nem lesz mag. Akkor abból eszünk, amit most elteszünk.

A tücsök nevetett. – De hisz minden tele van finomsággal! – mondta. – Eszünk ma, és éneklünk holnap is!

A hangyák csak vállat vontak, és mentek tovább. Nap nap után hordták a magokat a bolyba. A tücsök pedig dalolt, pihent, játszott a napon. Azt gondolta, a nyár sosem ér véget.

Az idő telt. A nap fénye egyre gyengébb lett. A levelek megsárgultak, majd lehullottak. Eljött az ősz, aztán a tél. A szél zúgott és fagyos lett a föld. Vastag hó takarta be a mezőt.

A tücsök dideregve húzódott egy száraz fűszál alá. Éhes volt. Keresett magot, de nem talált semmit a hó alatt. A szél sípolt, a hasa korgott. Eszébe jutottak a szorgos hangyák és a hosszú sor, amely egész nyáron cipekedett.

Elugrált a hangyaboly bejáratáig, és halkan kopogtatott. – Kedves hangyák – kérlelte –, kérhetek néhány szem magot? Egész nap semmit sem ettem. Fázom és éhezem.

A hangyák résnyire kinyitották az ajtót. Meleg áramlat áradt ki a bolyból, és friss magok illata. – Mit csináltál egész nyáron? – kérdezték.

– Énekeltem – suttogta a tücsök szégyenkezve. – Énekeltem és táncoltam.

– Mi dolgoztunk – felelték a hangyák. – Hordoztuk be a szemeket, készülődtünk a télre. Ha nyáron énekeltél, akkor most táncolj.

Ezzel a hangyák becsukták a kis ajtót, és visszahúzódtak a meleg, teli raktáraik közé. A tücsök kint maradt a hóban. Sokáig ült csöndben, és hallgatta, ahogy a szél a bokrok között fütyül.

Akkor megértette, mit jelent előre gondolni. Megértette, miért dolgoztak a hangyák nyáron is. A dal szép, a játék jó, de a tél akkor is eljön.

Tanulság: Aki időben dolgozik és készül, nem szűkölködik, amikor megérkezik a hideg.